Fogalmam sincs.
Otthon ma este egy fél órával tovább olvasok fel Thomasnak a kiválasztott könyvünkből. Meghallgatom, milyen apró kis megpróbáltatásokkal és sikerekkel telt el a napja. Együtt kiszámoljuk az ujjunkon, hogy még hány napot kell várnia a szülinapi bulijáig, és engem boldogság tölt el, hogy legalább van valami az életében, amit örömmel vár.
– CARLOTTA ÉS LILA – ismételgeti kántálva a két lány nevét Thomas, amint észreveszi őket a McDonald’s előtt. – CARLOTTA ÉS LILA. CARLOTTA ÉS LILA.
Nyaktörő iramban jöttünk. Tizenöt percet késünk Thomas saját partijáról. Dél-Philadelphia nagyjából félórás út Bensalemből, de valahogy nem figyeltem eléggé az idő múlására.
A két kislány futva jön Thomas elé.
– Sziasztok! – köszönök a mamáiknak, és ők is üdvözölnek. Lila anyukája még meg is ö
