AZELŐTTSokan vannak olyanok, akik a szenvedésük okát nehéz gyermekkorukban vélik felfedezni. Kacey például arra a következtetésre jutott az egyik utolsó beszélgetésünk során, hogy minden baja akkor kezdődött, amikor elhagytak bennünket a szüleink, és aztán Geevel folytatódott az egész, aki szerinte sohasem szerette őt igazán, sőt talán még utálta is.
Félig lehunyt szemhéjam mögül rásandítottam, aztán olyan nyugodt hangon, ahogyan csak tellett tőlem, azt mondtam neki: én is ugyanabban a családban nőttem fel, mint ő. Ezzel persze azt akartam hangsúlyozni, hogy engem a döntéseim vezéreltek arra az életútra, amin járok – a döntéseim és nem a közös sorsunk. Meg azt, hogy bár a gyermekkorunk kétségtelenül nem volt idilli, arra elég jó volt, hogy legalábbis az egyikünket elindítsa valami hasznos
