Akkor ott eltökéltem valamit. Elcsöndesedtem, talán még el is mosolyodtam, és egyetlen szót sem szóltam többé, csak sarkon fordultam, és faképnél hagytam Simont. Beszálltam az autómba, és elhajtottam északnak. Egyszer sem néztem a visszapillantó tükrömbe. Még útközben felhívtam az ingatlanközvetítőmet, akitől a Port Richmond-i házamat vettem, és közöltem vele, hogy a ház ismét eladó. Aztán felhívtam a Spring Garden óvoda igazgatóját, és megmondtam neki, hogy legnagyobb sajnálatomra ki kell, hogy vegyem tőlük Thomast. Ez a fordulat mindkettőnket, Thomast és engem is rettentően elszomorított.
Másnap beszéltem az egyik kollégámmal, akinek a bátyja épp akkor költözött ki Mrs. Mahon házának emeleti lakásából, és szóltam neki, hogy engem érdekelne az albérlet. Úgy vettem hírét ennek az üresedés
