Várok egy kicsit, hátha Mr. Wright elszánja magát végre és bemutat neki, de az öreg láthatóan nem óhajt belekeveredni a kettőnk dolgába.
– Ja, nem, nem állok sorba – mondom neki. Aztán egy ütemnyi kihagyás után: – Magát nem Docknak hívják véletlenül?
– Nem – feleli az ember.
– Tényleg? – kérdem kétkedő hangsúllyal.
Ennél azért ügyesebb szoktam lenni.
– Tényleg nem.
Most már nyíltan bámul rám a fickó. A mellén összefonja a karját. Néhányszor idegesen dobbant a cipőjével a padlón, jelezvén, hogy türelmetlenül várja a sorát.
– Oké, nem akarok erőszakoskodni. Csak nagyon hasonlít Dockra azon a képen, amit nemrég láttam.
Dock a másik lábára áll.
– Miféle képen? – kérdezi.
A szeme közben fürgén jár ide-oda köztem és Mr. Wright között. Pillanatnyilag én jelentem az egyetlen akadályt köz
