13.
Két nap múlva a tiszti különítményesek megjelentek a házban. Egyenesen Iványiékhoz mentek be. Kikergették őket az udvarra, és mindhármukat a falhoz állították. Teréz a másfél esztendős Pétert bal karjával melléhez ölelte, jobb kezét pedig védekezően a hasára szorította. A szomszédok még nem láttak olyan házkutatást, mint amilyet a különítményesek rendeztek. Iványiék minden holmiját kihajigálták a sáros udvarra. Ágyneműt, ruhákat, edényeket. Tányérjai, üvegpoharai összetörtek, a ruhákra és az ágyneműkre ráfolyt a lekvár és a liszt. Teréz összeszorított ajakkal, némán nézte az esztelen rombolást. Nem kérdezte, hogy miért csinálják, gyerekkorában a tanyán átélt ő már ennél iszonyúbb dolgokat is, tudta, felesleges itt minden beszéd; a könyörgés vagy kérés, az csak olaj a tűzre, olyan az a
