14.
Kristóf Teréznek most már két Mártonja volt. Egyik a börtönben, a másik a pólyában. ]ó gyerek volt, mintha megérezte volna, hogy jól kell viselkednie, mert anyjának nehéz gondjai vannak. Keresetéből éppen hogy megéltek. Sokszor annyi pénze sem maradt, hogy villamosra üljön, gyalog ment át Angyalföldre. Amikor nagyon belefáradt az életbe, akkor Mártonra gondolt. „Ha ő kibírja, nékem is bírnom kell!” A házban Schmied mamán kívül senkivel sem beszélt, még a köszönésüket sem fogadta. Egyik este Anna megállította a kapuban.
– Igazad van, Teréz, ha gyűlölöd a férjemet. Nagyon igazad van tenéked. De engemet ne gyűlölj, Teréz, mert én bizony nem bántottalak tégedet. Mondd meg énnékem, Teréz, igaz lelkedre, mit tegyek? Öljem meg őt? Egyszer úgyis megdögleszti őt az a rohadt asztma. – Sírva fa
