26.
Meleg nyáreste volt. A levegő beszorult a szűk udvarba, a nappal átforrósodott falak ontották magukból a meleget. A lakók künn ücsörögtek az udvaron, a nők egy szál ruhában, a férfiak csak félmeztelenül, klottgatyában vagy nadrágban.
Reménykedtek, hátha feltámad a szél, és elviselhetőbbé teszi a napok óta tartó forróságot.
Schmied néniről beszélgettek, mindenki tudott róla valami érdekes történetet.
– Megírtam a börtönbe az uramnak – mondta Dobrovicsné, és vastag karját nyomkodta. – Megírtam, hogy elpatkolt a vén boszorkány. – Dobrovicsot garázdaságért és hatóság elleni erőszakért egy évre elítélték.
„Boszorkány volt az anyád” – gondolta magában Teréz, de nem szólt közbe, mert tudta, hogy abból csak veszekedés támadna.
– Megírtad? – kérdezte heherészve a fogatlan Mezei. – Hallják
