27.
Teréz még ébren volt, amikor Péter hazajött. Márton, aki egy idő óta a konyhában aludt, az ajtónyitásra felébredt.
– Az isten verje meg – dörmögte bosszúsan –, még aludni sem lehet nyugodtan.
– Vegyél be altatót, Öcsi – suttogta Péter, és cipőit lehúzva, lábujjhegyen settenkedett a szobaajtó felé, mert azt hitte, hogy szülei már régen az igazak álmát alusszák. Az ajtónál még megállt, mondani akart valamit, de meggondolta magát, és halkan bement a szobába. Csendesen vetkőzni kezdett.
– Hol csavarogtál? – szólalt meg anyja a sötétben. – Már régen elmúlt éjfél.
– Nem csavarogtam – mondta Péter, és anyja ágyához ment. Hozzáhajolt, megcsókolta a homlokát, aztán mint az orvosok szokták, amikor fekvő betegeket vizsgálnak, leült az ágy szélére. Suttogva beszélgettek, nehogy felébresszék I
