29.
Péter döbbenten hallotta, hogy öccse kiutasította Rózsit és az ismeretlen férfit a lakásból. Nagyot nyelt, s amennyire csak tudta, fékezte feltörő indulatát.
– Tudod mit tettél, te szerencsétlen?
– Tudom – mondta Marci határozottan. – És vállalom a felelősséget. Sejtem, hogy az illető bujkáló kommunista, vagy efféle volt. – Bátran és elszántan nézett fáradt bátyjára, aki az egyik széken ült, az asztalra könyökölve.
– A csontjaidat kéne darabokra törnöm. Érted? Nincsen rohadtabb alak a földön a melldöngető humanistánál. Tudod, mi vagy te? Önző, link, zavaros fejű alak.
Marci cigarettára gyújtott. Péter kirohanása nem érte váratlanul őt. Felkészült az összecsapásra.
– Törd össze a csontjaimat. Tessék. Erős vagy. Nem védekezem. De szeretném, ha valamit megjegyeznél. De alaposan, hog
