33.
Kristóf Teréznek a házkutatást követő napokban többször is eszébe jutott Rabó Margit átka. Ilyenkor megremegett, szorongást érzett, nyugtalan tekintettel a távolba meredt, és csak nagy nehezen sikerült elűznie riasztó gondolatait. Naponta elment a Rendőr-főkapitányságra, de hiába érdeklődött Péter után, felvilágosítást nem kapott. Gyékényszatyorjába mindennap frissen vasalt alsóruhát, törülközőt, szappant és élelmet csomagolt, hátha valami csoda történik, hátha megengedik, hogy beszélhessen fiával, és átadhassa neki a szatyor tartalmát. Hiába magyarázta meg neki az ügyeletes tiszt, hogy ilyen csodák nincsenek, ne zaklassa őket, mert még felvilágosítást sem adnak, Teréz nem csüggedt el, másnap elölről kezdte a kálváriajárást. Lefogyott, a napközben elfutkosott és várakozással eltöltött
