38.
Marci nem nézhette közönyösen édesanyja kínlódását. Beteg édesapja helyébe lépett. Hajnali négykor kelt, tüzet rakott a kályhába, feltöltötte vízzel az üstöket, tüzelőt hordott fel a pincéből. Azt viszont, hogy a reggelit is ő készítse el, Teréz nem engedte. Pedig szívesen megtette volna. Hálás volt anyjának azért, hogy a „gyónás napján” – magában így nevezte azt a napot, amikor kiöntötte keserűségét – nem tartott prédikációt, nem kényszerítette arra, hogy akarata ellenére megváltoztassa véleményét Péterről. Munka után sietett haza, útközben még bevásárolt, hogy azzal is könnyítsen édesanyján. Ha tudott, berohant apjához a kórházba, és örült, amikor látta, hogy a beteg ember állapota kielégítően javul. Este pedig – leküzdve gátlásait – szó nélkül „szállította” a „kuncsaftoknak” a tisz
