37.
Három nap múlva Péter állapota rosszabbra fordult. Láza megint felszökött, fájdalmai erősödtek, mellét olyan nehéznek érezte, mintha súlyokat helyeztek volna rá. Hátában minden lélegzetvételkor fájdalmas szúrást érzett, s ijedten gondolt arra, hogy közel áll a halálhoz. Eszébe jutott mindaz, amit édesanyja oly sokszor elmesélt neki nagyapja haláláról. Kristóf nagyapa aratómunkás volt, azon a nyáron a Csányi grófok birtokán arattak, előzőleg megállapodtak az intézővel, aki azonban a megállapodást módosítani akarta. Sztrájkra került a sor, nagyapját a csendőrök elvitték. Kegyetlenül megverték, az intéző közben új aratókat verbuvált. Nagyapja elment vályogot vetni. Hűvösre fordult az idő, de ő, mint a nyomtató ló, megállás nélkül taposta a törekkel kevert agyagot. Éjjel arra ébredt, hogy
