36.
Az ablak felső részén belátszott az égbolt. Péter órákon át az égboltot nézte. Ha kinézhetne a felső ablakon, akkor a szentendrei szigetre látna. De nem nézhetett ki, mert mozdulni is alig tudott. Az állandó láz meggyötörte, voltak pillanatai, amikor őszintén kívánta a halált. Különösen akkor esett ilyen hangulatba, amikor elszürkült az égbolt, és az esőcseppek monoton pergése hallatszott az ablakon. Nyomasztó hangulata még komorabbá vált, amikor a hegyek felől végigsepert a hűvös szél. Már gyerekkorában sem szerette a szélfúvást. Megtörtént, hogy a hét végén kirándulni mentek Nagymaros környékére vagy Surányba. Felverték sátraikat. Ha napsütéses volt az idő, boldognak, felszabadultnak érezte magát, de ha feltámadt a szél, és esett az eső, hangulata hirtelen megváltozott, beteges szor
