35.
Iványi Márton jobb veséjét eltávolították. Az orvosok csak napok múlva kezdtek reménykedni a felgyógyulásában. Teréz viszont biztos volt benne, hogy férje meggyógyul. Kétszeres erővel dolgozott, alig pihent, a család minden gondja a vállára nehezedett. Marci hazaadta a fizetését, de az olyan kevés volt, hogy csak szűkösen élhettek. A táppénz, amit Teréz a férje után kapott, még arra sem volt elég, hogy a lakbért kifizesse. De a látogatások alkalmával mindig megkérdezte a beteg embert:
– Mit ennél, Márton, mondd már. – És mosolyt erőltetett sovány arcára.
– Nem kell énnékem semmi sem – mondta halkan a beteg. – Énnékem már az is orvosság, ha tégedet látlak. – Iványi Márton még most is olyan szerelmes volt Kristóf Terézbe, mint azon a napon, amikor megismerte őt. Úgy fogta az asszony i
