január 14., hétfő
Rachel
A hétfő reggeli rohanó tömeggel együtt lépek ki a metrókocsiból. Nem könnyű talpon maradni, ha magas sarkút viselsz, és beszorulsz fél New York közé, de sikerül anélkül felsétálnom a lépcsőn, amely a föld alatti alagútból a külvilágba vezet, hogy pofára esnék.
A napfény végigsimít az arcomon, ahogy a hideg levegő szétfújja a kabátomat, és megpróbál összebarátkozni a csontjaimmal.
A fenébe, de hideg van!
Olyan, mintha New York meg akarna büntetni, amiért olyan sokáig távol voltam. Vagy erről van szó, vagy azt akarja, hogy vonszoljam vissza a seggem Los Angelesbe, ahol tudom, hogy napsütés és huszonöt fok vár.
Lehajtom a fejem, összehúzom magam körül a khaki színű gyapjúkabátomat, miközben gyorsítok a tempón, hogy befejezzem a rövid sétát az egyetem kampuszáig.
