Ty
Ránézek a jobb gyűrűsujján lévő gyűrűre – ami egy hangulatgyűrű –, és úgy engedi el a kezemet, mintha az enyém egy perzselő, forró tányérrá változott volna.
Rachel Rose az a nő. A lány az Orchideából.
– Milyen a hangulatod ma este? – kérdeztem tőle.
Milyen csábítóan válaszolt: – Egy kicsit vad. Egy kicsit vakmerő.
Gondolatban visszajátszom a beszélgetést, amit aznap este folytattam vele, és tudom, hogy soha nem tudnám összetéveszteni azt a nagy zöld szemet és elbűvölő ajkat valaki máséval.
És bassza meg, ez a nő még annál is nagyobb istennő, mint amilyenre emlékeztem.
Szoknyája, kabátja és blúza klasszikus és professzionális, de még így sem tudja elrejteni az anyag alatt rejlő, észbontó idomokat. A melle telt, a csípője és a combja tökéletesen kerek, a lába pedig olyan formás, ho
