Nyolc óra már elmúlt, amikor Terézék Branyó Zolival útnak indultak. Goromba, szeles idő volt. Teréz kendőt kötött a fejére, és most fekete kabátjában, fején a kendővel úgy nézett ki, mint egy gyászoló öregasszony.
A kórház portása végigböngészte a könyveit, az éjszakai portás kimutatásait, de Péter nevét sehol sem találták. Teréz erősködött, ők tudják, hogy Pétert az éjszaka ide szállították a mentők. Talán nem írták be a nevét. Az nem lehet, magyarázta a portás, mit gondolnak, ez nem garniszálló, ahová bejelentés nélkül lehet ki-be járni. Itt rend van. De ha nem hisznek neki, az istenit, hát tessék, nézzék meg, győződjenek meg a maguk szemével. Kilenc sebesültet hoztak be a mentők. Tessék, itt vannak bejegyezve a nevek. Na ugye? Érdeklődjenek a Koltóiban. Talán oda vitték.
Tanácstalanul
