– Hová visznek?
– A Péterfy Sándor utcába. Jobban van?
– Szédülök. Ha lehunyom a szememet, erősen szédülök.
– Tartsa nyitva a szemét. – Az orvos most a sötét úttestet figyelte. – Miért verték meg? Ávéhás volt?
– Nem voltam. Asztalos vagyok. Tavaly szabadultam. Öt évet ültem ártatlanul. Itt van valahol a szabadulólevelem is. – Az orvos érdeklődve nézte a halkan beszélő sebesültet. – Volna egy kérésem.
– Éspedig?
– Vigyenek a Margit Kórházba. Óbudai vagyok. Az orvos néhány másodpercig gondolkodott, aztán előreszólt a gépkocsivezetőnek, hogy a Margit Kórházba menjen. A vezető mormolt valamit, aztán megfordult, és kikanyarodott a Körút felé.
– Köszönöm – mondta Péter.
– Látja – mondta az orvos rövid hallgatás után. – Én nem politizálok, engem nem ver meg senki. Elvégzem a dolgomat. Ez
