Arra ébredt, hogy valaki egy kemény tárggyal oldalba ütötte. Álmosan felnyitotta szemét. Hirtelen nem tudta, hogy hol van. Az újabb ütés kiverte szeméből az álmot. Feltápászkodott. Négy fegyveres állt előtte, vezetőjük Stolz Ede volt.
– Ébresztő!
– Mit akarnak tőlem? – kérdezte Péter, és körülnézett. Persze, az igazgatói irodában van. Ott függ a falon Magyarország hegy- és vízrajzi térképe, a másikon az iskola igazgatóinak portréi, grafikonok, táblázatok.
– Előre! – mondta Stolz, és fejével az ajtóra intett.
Péter az ujjaival megfésülte a haját, felhajtotta felöltője gallérját, aztán a falon ketyegő órára nézett. Fél kettőt mutatott. Október harmincadika, kedd, villant át az agyán. Elindult. A fegyveresek közrefogták. Vajon hová viszik? A hosszú folyosó most üres volt, lépteik zaja szi
