Gelley a félelemtől megkínzottan ért haza. Arra, hogy hogyan, jószerint nem is emlékezett. Félt, hogy elfogják, hogy valaki leüti, félt, hogy lelövik. A sötétedés beállta után az addig forgalmas utcák elnéptelenedtek, csak fegyveresek kószáltak mindenfelé. A Körútról bement a mellékutcákba, és ott folytatta az útját. Több alkalommal hallott dühödt ordítozást: „ott szalad”, „fogják meg!”, utána rövid fegyverropogást. Ilyenkor behúzódott valamelyik kapu alá, fülelt, figyelte a közeledő vagy távolodó lépteket, s csak akkor indult tovább, amikor a környék már elcsendesedett. Maga volt a testet öltött, két lábon járó félelem. Azt hitte, hogy őt üldözik. Még az a szerencse, hogy a lakáscímét nem tudják. Elkeseredve gondolt rá, nemcsak földönfutó, kifosztott, de üldözött is lett. A Jókai téren eg
