Huszonnyolcadik fejezet CatherineMrs. Mason az ujjai között forgatta puha grafitceruzáját, és várta, hogy megszólaljak. Megemlítette a szemem alatti árnyékot.
Az asztala előtti szúrós széken ültem, pufi dzsekimben és sálamban elveszve. Mrs. Mason aggodalmas arckifejezése arra a napra emlékeztetett, amikor anyára hívta a gyermekvédelmiseket.
– Rosszul állnak a dolgok – mondtam egyszerűen.
Előrehajolt. – Tegnap este elmentél a rendőrségre. Hogy ment?
– Elment.
Leheletnyi mosoly futott át az arcán. – Elliott jól van?
Még mélyebbre süllyedtem a fotelben. Könnyű lett volna lerántani a leplet a Juniperről, de akkor el kellett volna árulnom anyát. Altheának igaza volt. Nélkülem nem folytathatták úgy, ahogy eddig. De folytatniuk kell-e egyáltalán?, merült fel bennem a kérdés. A pillám alól M
