Harmincadik fejezet CatherineEső verte a Chrysler szélvédőjét, anélkül csorgott le, hogy az ablaktörlő a legcsekélyebb mértékben is megakadályozta volna ebben. Iskola után Elliott egész este hallgatag volt az élelmiszerboltban is és a járó motorral parkoló kocsiban is a Juniper előtt.
– Bejöhetek? – kérdezte végül. Az eső még most is csepegett az orráról. A kormánykereket bámulta, míg a válaszomra várt.
Megsimogattam az arcát. – Persze. Meg kell szárítkoznod.
– Felviszem a szatyrokat a verandára, aztán fent várlak.
Bólintottam.
Amikor az utolsót is bevittem a konyhába, megálltam, mert észrevettem anyát, aki a kanapén ült, és a sötét képernyőt bámulta.
– Bevásároltam – meséltem, és kibújtam az átnedvesedett kabátomból, és felakasztottam a többi közé. – Segítesz elrakni? – Nem válaszol
