Harmincegyedik fejezet CatherineMadison lassított és megállt a Juniper előtt. Sam előrehajolt, és felnézett a poros ablakokra és a pattogzó festékre.
– Váó! – maradt tátva a szája.
– Kösz, Maddy. Tudom, hogy édesapád nem akarja, hogy a közelembe gyere, így nagyon méltányolom, hogy hazahoztál. Remélem, nem sodorlak bajba.
Madison megfordult a helyén, hogy teljes valójában lássam a grimaszt az arcán. – Mínusz van, Elliottot nem engedik be az iskola területére, hogy kocsival érted jöjjön. Hát persze, hogy elhozlak!
Elmosolyodtam. – Köszönöm. Mrs. Mason felajánlotta, hogy hazahoz, de láttam a ma esti tennivalói listáját, és kétoldalas volt.
– Kísérjelek az ajtóig? Vagy be a házba? – kukucskált ki az ablakon lenyűgözve Sam.
– Istenem, Sam! – rótta meg Madison. – Nem alkalmas az idő!
– Kö
