Nyolcadik fejezet CatherineJaj, bébi, bébi, bébi – ölelt át Althea. A konyhai sámlihoz vezetett, aztán a mosogatóhoz sietett, és hideg vízzel megnedvesített egy rongyot.
Elmosolyodtam, és a tenyerem élének támasztottam az államat. Althea ritkán fordult meg nálunk, de sokat sertepertélt körülöttem, és alkalmasabb pillanatot nem is választhatott volna a megjelenéshez.
Összehajtotta a rongyot, a homlokomra tette, és erősen ott tartotta. – Olyan meleg van, hogy a parókámat sem tudom viselni. Mégis hova gondoltál, gyermekem?
– Hogy haza kell jutnom – hunytam le a szemem. A ház még most is levegőtlen és meleg volt, de legalább nem tűzött rám a nap. – Mit gondolsz, anya megengedi, hogy bekapcsoljuk a klímát?
Althea felsóhajtott, a kötényébe törölte a kezét, és csípőre vágta a kezét. – Azt hit
