Tizenharmadik fejezet CatherineA hangok eleinte álmomban szóltak, amit képtelen voltam felidézni, de aztán hangosabbak lettek. Felültem az ágyban, és a szememet dörzsöltem, miközben a hangok olyan fojtott dühvel vitatkoztak, ahogy régen a szüleim. Mind ott voltak, az összes vendég, némelyik pánikban, mások haragosan, egyesek pedig azon igyekezetükben, hogy helyreállítsák a rendet.
Feltápászkodtam a matracról, és mezítláb átmentem a szobán. Lassan elfordítottam az ajtógombot, nehogy bárki megsejtse, hogy felébredtem. Amint résnyire nyitottam, hegyezni kezdtem a fülem. Mind izgatottan beszéltek, még Varangyos bácsi és Imogen is. Kiléptem a folyosóra, a hideg padló égette meztelen talpamat. Minél közelebb értem a szobához, ahol a vendégek összegyűltek, annál tisztábban hallottam a hangokat.
