Mária szinte természetesnek vette, hogy az üldözött Tamást hozzá vittem. Azonnal gondozásba vette a sebesült fiút, lefektette, lázcsillapítót adott neki, aztán felhívta telefonon egyik orvos ismerősét.
– Ferkó, drágám… igen, Mária beszél. Nagyon kérlek, azonnal gyere fel hozzám. Egy aranyos szabadságharcos kölyök fekszik nálam sebesülten. Átvérzett a kötése… Lövés… Mit tudom én; Nem vagyok orvos.
Tamást kioktatta, nehogy meghazudtolja őt. Kárász doktor hamarosan megjelent. Szemrehányóan nézett Máriára.
– Mondd csak, kicsi, miért hangsúlyoztad ki annyira, hogy a fiú szabadságharcos? Ha nem volna az, talán nem segítenék rajta, azt hiszed?
– Ühüm – mosolygott Mária.
– Köszönöm. Készíts meleg vizet. – Ügyes mozdulatokkal leszedte a kötést, közben beszélt.
– Szeretném közölni veled: én or
