– Ezek mégiscsak hatással kellett hogy legyenek azokra a bűnözőkre – mondta.
– És ha nem olvastak, ha nem jártak moziba és színházba? – kérdeztem. – Tudod, Vera, én évekig nem olvastam úgynevezett szocialista regényt, elvből nem néztem meg szovjet vagy népi demokratikus filmet, a színház pedig nem érdekelt.
Négy éven át egy Bencédi Zsigmond nevű tanár tanított matematikára. Kiismerhetetlen volt, mint a szfinx. Sohasem tudtunk, hogy mikor tréfál és mikor beszél komolyan. Alacsony, karikalábú, ősz hajú férfi volt, sovány testén örökké himbálódzott valószínűtlenül nagy méretű koponyája. Sokáig nem értettem sajátos megfogalmazásait és megállapításait, amelyeket egy-egy esemény kapcsán csak úgy mellékesen széthintett közöttünk. Kedvenc megállapítása az volt, hogy a világon csak annak van érte
