Nem kértem fel senkit, ittam és Franyót hallgattam, aki összevissza fecsegett mindenféle hülyeséget. Szidta Csontost, a főmérnökét, és valami olyasmit mondott, hogy legszívesebben megverné őt. Hiába kérdezgettem, hogy miért haragszik a főmérnökére, csak azt válaszolta: gyűlöli.
– Tudod te, ki az a nyomorult? – kérdezte a fülemhez hajolva. – Gyilkos. Gyilkos, az anyja jó szentségit. A buli alatt az ávósokkal harcolt együtt, és nyírta a diákokat. De most majd mi nyírjuk ki őt.
Eltoltam a kezét. Rágyújtottam.
– Ki az a mi? – kérdeztem, de különösebben nem érdekelt a válasza, csak nem akartam szótlanul maradni.
– Majd megtudod. Idejében megtudod.
– Dixi hol van? – kérdeztem. – Egyébként meg akarom neked mondani, hogy ha Csontossal politikai differenciád van, az engem nem érdekel, s az eff
