Én nem látogathattalak meg, mert illegalitásban voltam. Anikót azzal biztattam, hogy hamarosan itt lesznek az oroszok, és akkor a rabok kiszabadulnak, tartson ki, biztos, hogy találkozni fogtok. Tanakodtunk, hogy mit csináljunk, mi lenne a legjobb. Azt mondtam neki, Anikó, mielőtt az oroszok bekerítik Budapestet, lépj le anyáddal együtt, menjetek Nyugatra, Géza anyjához, Bázelbe, a Gottfried-magánklinikára. Biztos vagyok benne, hogyha te kiszabadulsz, meg sem állsz Bázelig.
– Igen – mondta elgondolkodva Simándy. – Így is tettem volna. Csakhogy cvikli jött közbe. 1944. december közepén perforálódott a vakbélgyulladásom, a szovjet csapatok a város északi szélén álltak, amikor én a műtőasztalra kerültem. Az őrség elmenekült, a rabok megléptek, de én élet-halál között lebegtem, az volt a szer
