– Ne, Péter, kérem, ne…
– Mit ne! – suttogta lázasan a férfi. – Én szeretem. Vagy nem tetszem magának?
– De igen, nagyon tetszik.
– Akkor hát mi a baj?
– Nem is tudom… Szeretnék hazamenni az édesanyámhoz.
Az őrnagy megfogta a lány remegő kezét, a hálóing így lecsúszott a jobb melléről.
– Piroskám, úri szavamat adtam, hogy holnap reggel hazaviszem. Mindjárt kicserélem a lábán a borogatást. Higgyen nekem, nem lesz semmi baj. Csak azt akarom, hogy szeressen úgy, ahogyan én szeretem magát. – Felállt, levette a lány lábáról a kötést, a kendőt beáztatta az ólomecetes vízbe. Míg a férfi a kendővel foglalatoskodott, addig a lány gyorsan belebújt a csipkés hálóingbe, és úgy érezte, hogy biztonságban van. Simándy mosolyogva nézte a lassan megnyugodó lányt, vigyázva a lábára tekerte az ólomecet
