– Na végre! – kiáltott fel az idős ember. – Hallja, Etelka? Úgy látszik, hogy megjött a fiunk esze. – Feleségére nézett, aki akkor már Piroskát ölelgette és csókolgatta. – Az Úristen a megmondhatója, hogy mióta várok erre a napra. – Átölelte a fia vállát, és betessékelte a hatalmas, jó ízléssel berendezett nappaliba.
Etelka Piroskát vezette karonfogva. – Talán még azt is megérem, hogy unokáim is lesznek. – Piroskára nézett, aztán a fiára. – Én eddig is tudtam, hogy jó az ízlésed – mondta Simándynak –, de hogy ennyire jó, azt nem reméltem. – Etelka csengetett, és pillanatok múltán egy szép, húsz év körüli lány jött be. Tiszta és ápolt volt.
– Gizikém! – parancsolt az asszony. – Hozzál be italokat, és főzzél jó erős teát!
– Állj! – emelte fel a kezét Simándy. – Drága mama, mi csak egy pil
