VARGA doktor kimerülten nyújtóztatta elgémberedett tagjait, hátradőlt az öblös, velurbársony huzatú fotelben, melynek színe az otthont juttatta eszébe. Fejét hátrahajtotta, szemét fáradtan lehunyta. Haja homlokába hullott, de ahhoz sem volt kedve, hogy hátrasimítsa. Nem mert kitekinteni az ablakon, nem akarta látni a bokrokkal teleültetett dombot, amelyen gyerekek ródliznak.
Várta, hogy a tanácsos mondjon valamit. Behunyta a szemét, mégis látta a szikár, érzéki ajkú férfi furcsa, zöld szemét, keskeny, fehér bajuszát, kínos eleganciával megkötött nyakkendőjét, még az apró minták rajzait is. Orrát megcsapta a Camel cigaretta ismerős illata, szemlehunyva is tudta, hogy a másik éppen most fújja ki lassan a füstöt.
A tanácsos nem szólt. Nyugodtan cigarettázott. A nyomasztó csendben csak a sar
