Vihar után

„...Bárdi kényelmesen előbbre lépett, tovább rágta a gyufaszálat. Robi

bosszankodott, hogy miért bőszíti fel Bárdi a fegyvereseket.

– „Felesleges hősködés” – gondolta.

A géppisztolyos a szakállasra nézett, aki egy dossziéból papírlapokat

szedett elő. Horváth – arcán a részegek bárgyú mosolyával – nekitámaszkodott az

ajtófélfának, és dudorászott. A fegyveres férfi arcáról eltűnt a mosoly.

Ingerülten Bárdi elé lépett. A szakállas, mintha álomból ébredt volna,

elfordult.

– Mi van, bajtársam? – kérdezte halk, fuvolázó hangon.

– Ez a nyomorult már megint kötekedik – válaszolt a géppisztolyos, aztán

ismét Bárdi felé fordult. – Köpd ki a szádból!

Robi már nem bírta idegekkel.

– Százados elvtárs! Ne, minek csinálja… ezt… a…

Bárdi a fiúra

nézett, majd ismét a felkelő felé fordította fejét, s anélkül, hogy a szemét

levette volna a fegyveres arcáról, a lába elé köpte a gyufaszálat… A fegyveres

olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni, de a szakállas megfogta a

karját...”