„– Most nyisd ki a széfedet! Ne makacskodj!Dobrovits megvonta a vállát, görnyedten felállt. A falon elmozdította a képet, és kinyitotta a széfet. Tétován kotorászott benne, aztán kivett belőle két borítékot.– Az egyikben a térképvázlat van, a másikban a Pap Péter haláláról készült orvosi jelentés, a véleményemmel, de ne gondold… – még akart valamit mondani, de már nem jutott ideje rá. Kálnitz hatalmas tenyerével hátraszorította a fejét, és egyetlen vad mozdulattal átvágta a nyakát. Kálnitz vigyázott, hogy a ruhája ne legyen véres. Dobrovits már nem élt, amikor hanyattfektette a szőnyegre, nézte egy darabig, aztán a kést egy erős mozdulattal a halott ember szívébe szúrta… Ki a bűnös, és ki az áldozat?”

„Az öregasszony harciasan szembefordult unokájával.– Nem titkoltam, és ma sem titkolom. A születésed percében megátkoztalak. – Ha már itt tartunk, drága sámán vagy táltos nagyikám, mondjad már meg nekem, hogy milyen lesz az én jövőm?Az öregasszony nem figyelt a lány kérdésében rejlő gúnyra, lehunyt szemmel, mintha a jövőt fürkészné, sokáig hallgatott, majd megszólalt halk, de gyűlölettől izzó hangon:– A te jövőd a gyilkosok jövője. Újból gyilkolni fogsz, mert ez a sorsod. És úgy fogod végezni, ahogy a gyilkosoknak megíratott. Csúf halállal. Rettenetes csúf halállal.”A szenvedély szörnyű tetteket motiválhat, de csapdába eshet a szenvedélytől vezérelt egyén is, mert tettének következményei őt magát is elpusztíthatják.

Nagyméretű vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Hűség és a Különös ősz. A korábbi, nagy sikerű Siratófal-ból megismert hősök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentős emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe.Különösen igaz ez a regény kommunista hőseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hűnek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel.Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hősei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában… Ez az a kettős próbatétel, amely szorosabb egységbe fűzi a trilógia jelen két részét.A szerző hű önmagához. Méltán népszerű fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hőseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülő cselekmény során őszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülő hőseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserűt, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstől a belső tisztázáson keresztül a hűség újravállalásáig vezet…

Berkesi András hősei nem akármilyen emberek. Gyermekkori barátságuk kiállta az ellenállási mozgalom, a börtön, a felszabadulás utáni nehéz feladatok, a rendcsinálás, a kitelepítések, az újjáépítés próbáját. Mégis szembekerülnek, sőt egyikükre – úgy tűnik – börtön vár, nemi erőszak, összeférhetetlenség és rágalmazás súlyos vádjai alapján. Vagy talán mégsem a két ember került az évek múlásával egymással szembe? Talán a helytelenül felfogott alternatíva, a „megyei vagy országos” érdek állította szembe őket? Erről szól a regény négy évtizedet átfogó izgalmas, fordulatos, őszinte története.

Szenvedély, szerelem, a vagyon mániákus féltése, a regényben politikai és emberi indulatok is összecsapnak, s ahogy Berkesi Andrásnál lenni szokott, izgalmas fordulatokkal vezeti regényét a drámai megoldásig.

Szerelmes regényt tart kezében az olvasó, amely emellett mindazokat a történelem teremtette izgalmakat, fordulatokat is kínálja, amelyek meghatározták az 1940-től 1950-ig terjedő évtizedet.Több nagy sikerű Berkesi-regény foglalkozott már az ellenállás hőseinek kalandjaival, a Horthy-börtönök és Gestapo-akciók, a hírszerzés bemutatásával. De szólt már a szerző a felszabadulás utáni Magyarország problémáiról, a kommunisták és ellenfeleik küzdelméről, a koncepciós perek idejének bűneiről, a tisztességes emberek belső meghasonlásáról.Ez a regény is beszél minderről, de ez az izgalmas, feszültségekkel teli történelmi korszak csak a keretét, hiteles hátterét adja egy tragikusan szép szerelem történetének. Szerelem – három tételben.Háromszor szakítja el egymástól Gábort és Szulitát a vonzalmuknál erősebbnek látszó külső erő. Először a leleplezett hazugság – a társadalmi különbség. Másodszor a Gestapo, harmadszor a törvénysértő perek.De ez már maga a történet, amelyet érdemes elolvasni.

A széles ívű cselekmény a háború előttől kezdődik. Családi-rokoni és munkatársi kapcsolatok, barátság és szerelem fűzi egymáshoz a regény hőseit és hősnőit, akiknek viszonyait mégsem a véletlen alakította csupán, hanem társadalmunk fejlődésének törvényszerűségei is.A cselekmény izgalmas, kalandos, de az író azt szeretné, hogy az olvasó ne csupán izguljon hőseiért, hanem töprengjen, gondolkodjék is sorsuk alakulásán…

„...Bárdi kényelmesen előbbre lépett, tovább rágta a gyufaszálat. Robi bosszankodott, hogy miért bőszíti fel Bárdi a fegyvereseket. – „Felesleges hősködés” – gondolta. A géppisztolyos a szakállasra nézett, aki egy dossziéból papírlapokat szedett elő. Horváth – arcán a részegek bárgyú mosolyával – nekitámaszkodott az ajtófélfának, és dudorászott. A fegyveres férfi arcáról eltűnt a mosoly. Ingerülten Bárdi elé lépett. A szakállas, mintha álomból ébredt volna, elfordult. – Mi van, bajtársam? – kérdezte halk, fuvolázó hangon. – Ez a nyomorult már megint kötekedik – válaszolt a géppisztolyos, aztán ismét Bárdi felé fordult. – Köpd ki a szádból! Robi már nem bírta idegekkel. – Százados elvtárs! Ne, minek csinálja… ezt… a… Bárdi a fiúra nézett, majd ismét a felkelő felé fordította fejét, s anélkül, hogy a szemét levette volna a fegyveres arcáról, a lába elé köpte a gyufaszálat… A fegyveres olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni, de a szakállas megfogta a karját...”

Egy római-parti rejtélyes haláleset döbbenti rá Ősze Miklós fiatal esztergályost arra, hogy ha a múltját nem számolja fel, élete zsákutcába jut. Erre azonban önmaga ereje nem elég, hisz gyermekkora óta hazugságra nevelték, és amikor a hullámok összecsapni készülnek feje felett, önkéntelenül is újra ehhez a módszerhez folyamodik. A tisztességes emberek közössége és elveszettnek hitt szerelme azonban utánanyúl, és nem engedi a züllés mélyére zuhanni.

„Arcom felrepedt az ütésektől, erősen vérzett. Ájulás környékezett, amikor Viktor is rám ugrott, könnyes arcát véres arcomhoz szorította, és csókolni kezdett, ajkával a szájamat kereste. Én meg védekeztem, fejemet jobbra-balra forgattam. Hányinger fogott el, nemcsak Viktortól undorodtam, hanem az egész életemtől. Viktor hisztériás rohamot kapott: „Nem akarsz szeretni, nem akarod, hogy a tiéd legyek?” Nem! – kiáltottam. – Gyűlöllek! – Közben Halmos mintha eksztázisba esett volna, a sliccemet kezdte kigombolni. Erőm utolsó maradékával lerúgtam magamról, nekizuhant a komódnak. „Gyűlölsz?” – hallottam Viktor hangját. Tiszta szívemből! – hörögtem. „Akkor pusztulj el, hogy soha senki ne szerethessen!” Két kezével megragadta a torkomat, és fojtogatni kezdett. Nem hittem volna, hogy nőies ujjai ilyen acélos szorításra képesek. Már fulladoztam, amikor kapálódzó kezem a bronz állólámpához ért. Megragadtam, és ütöttem. Nem tudom, hányszor találtam el a fejét, de éreztem, hogy szorítása ernyed, aztán ledől a testemről.”

Nyolc év telt el azóta, hogy Kerényi Imre, a tehetséges, fiatal ügyész a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte egy közfelháborodást kiváltó gyilkosság elkövetőjére. Minden, ami akkor egyértelműnek, világosnak látszott, annyi év után összezavarodik – az ügyész élete eddigi legsúlyosabb dilemmája elé kerül. Ha a lelkiismeretére hallgat, újra meg kell vizsgálnia, valóban gyilkolt-e az életfogytiglanra ítélt Varga Béla. Magánnyomozásával ellentétbe kerül a közvéleménnyel és hivatali főnökei állásfoglalásával, de vállalnia kell azt is, hogy a régen lezárt ügy poros aktái tönkretehetik karrierjét, magánéletét.A már-már dokumentális hitelességű regény nemcsak megdöbbentő gyilkosságok és izgalmas nyomozások története, az író arra keresett választ elsősorban, lesz-e ereje Kerényi Imrének, hogy szembenézzen önmagával, még akkor is, ha kiderülne, hogy az akták igazsága csak látszólagos, és a véletlenek furcsa összjátéka végzetes tévedéshez vezetett.

Nagyméretű vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Hűség és a Különös ősz. A korábbi, nagy sikerű Siratófal-ból megismert hősök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentős emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe.Különösen igaz ez a regény kommunista hőseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hűnek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel.Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hősei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában… Ez az a kettős próbatétel, amely szorosabb egységbe fűzi a trilógia jelen két részét.A szerző hű önmagához. Méltán népszerű fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hőseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülő cselekmény során őszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülő hőseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserűt, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstől a belső tisztázáson keresztül a hűség újravállalásáig vezet…

Eregény főszereplői Iványiék, egy Lajos utcai bérház lakói. Az apa tizenkilences kommunista, Péter, az idősebb fiú is részt vesz a munkásmozgalomban, Márton a fiatalabb fiú visszahúzódó alkat. Iványiék ellenségeinek egy része is ebből a házból való; a fehérterrorista rendőr őrmester, és a nyilas pribékké züllött részeges munkakerülő. A politikai és erkölcsi ellentétek, melyek a ház lakóit szembeállítják egymással, önmagukban is elegendőek lennének egy családregény eseményeihez, de mindig újabb és újabb szereplők kapcsolódnak, újabb és újabb epizódok szövődnek be a történetbe.

„– Mit akarsz apámtól?– Nem tartozik rád! – Goldmayer elővette a heroinos cigarettát. Elhúzta az orra előtt. – Két adag van benne. Nos? Megkapom a kulcsokat?Emőke a cigarettát nézte, szája sarkából alig észrevehetően nyál szivárgott, nagyokat nyelt. Táskájából elővette a lakáskulcsokat és az asztalra tette, aztán szinte ugyanazzal a mozdulattal a cigarettáért nyúlt. Goldmayer hagyta, hogy a lány elvegye tőle a cigarettát. Emőke lázasan kutatott a táskájában az öngyújtója után, de nem találta. A férfi elővette az öngyújtóját, felkattintotta, de nem gyújtotta meg a lány cigarettáját.– Kérlek, ne kínozz! Nem bírom tovább.– Bekapcsolom a magnót. Üzenj apádnak, hogy teljesítse a kérésemet, mert különben nem kapsz tőlem több drogot, és akkor véged. Világos?A lány bólintott.– Mindent elmondok, csak adj már tüzet!”

Berkesi András tudatosan vállalja, hogy társadalmi regényei mellett időnként ennek a „láthatatlan világnak” a harcát, összefüggéseit is ábrázolja, és megismertesse az olvasókkal. Ebben a regényében is arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt mennyire szervesen összefügg a jelennel, s hogy a múltban elkövetett gyengeségeinket és hibáinkat – ha nem számoljuk fel – az ellenség szándékainak és céljainak megfelelően felhasználhatja, s ebből emberi tragédiák születhetnek.A Sellő a pecsétgyűrűn kalandregény, de Berkesi sajátos, szenvedélyesen moralizáló írói alkata ebben a műfajban is megtalálja az új kifejezési formát. A sodró áradatú események, kalandok közben alakjait igyekszik minél árnyaltabban ábrázolni, cselekedeteik érzelmi és lélektani rugóit csakúgy, mint a társadalmi-politikai összefüggéseket minél világosabban feltárni. Ezzel a módszerrel nemcsak lebilincselően izgalmas, érdekfeszítő olvasmányt nyújt regényével, hanem tisztán és világosan hangsúlyozza legfőbb mondanivalóját, nevezetesen azt, hogy hite szerint a legnagyobb bűn a nép, a társadalom ellen elkövetett bűncselekmény, a szocialista haza elárulása.

1969 nyarán Viktor Mennel holttestét kifogják a Balatonból. Először közönséges balesetre gondolnak, de a rutinvizsgálatok kiderítik, hogy gyilkosság történt. Salgó Oszkár nyugalmazott elhárító is Emődön tartózkodik, és a gyilkosság fölkelti érdeklődését. Nyomozni kezd, és egyre gyanúsabb jelekre bukkan. Salgó különös egyéniség, embernek is, nyomozónak is. Türelmes, nyugodt, megvárja, amíg olyan helyzetbe kerül a bűnöző, hogy akarva-akaratlan elárulja magát. Persze ezt a helyzetet mindig ő készíti elő; mert sok a gyanúsított, de közülük csak egy a gyilkos…

A népszerű író regénye – a Vallomás – divatos témáról, az „ötvenes évekről” szól. Berkesi az ártatlan áldozatok fizikai-szellemi gyötrelmeinek eleven tapasztalásával mutatja be könyvében a törvénytelenségek rendszerének mechanizmusát, beleszőve a börtönnaplók komor, de titokzatosan érdekes izgalmát. A Vallomás súlyos kordokumentum, amely elsősorban azzal haladja meg az ötvenes éveket felidéző eddigi műveket, hogy meggyőzően feltárja az olvasó előtt – miért marad hű osztályához és pártjához kétségek, eszmei megingások dacára, ártatlan szenvedések között is egy kommunista.A Vallomás természetesen nem végső szó a korszak művészi ábrázolásában, de hiteles, mellőzhetetlen mozaikja a majdan összeálló egésznek.

„A nappalitól a tölgyfa lépcsőn lement a garázsba, hogy felhozza a porszívót. A vasajtót tárva-nyitva találta. Felkattintotta a villanyt. A Kadett a helyén állt, tisztán, mintha nemrégen mosták volna le. A kazánházban is tökéletes volt a rend. Amikor belépett a barkácsműhelybe, azt hitte, hogy menten szívszélhűdést kap az eléje táruló látványtól. Még arra sem futotta erejéből, hogy felsikoltson. Tarczali Tibor a satupad előtt, a műanyag padlón feküdt, homlokán véres lyuk tátongott, feje körül száradt vértócsa. A műhely jobb falánál a vasállvány félre volt húzva, mögötte a falban egy nyitott páncélszekrényt vett észre…”

„Megkérdeztem tőle: – Mi lenne akkor, ha mégis akadna tanú?– A tanút meg kell ölni! – válaszolta. – Te jó ég – mondtam neki – te nem lehetsz ennyire cinikus, nem válhatsz hidegvérű gyilkossá!– Nem, nem vagyok az. Ma még nem ...”

Eregény főszereplői Iványiék, egy Lajos utcai bérház lakói. Az apa tizenkilences kommunista, Péter, az idősebb fiú is részt vesz a munkásmozgalomban, Márton a fiatalabb fiú visszahúzódó alkat. Iványiék ellenségeinek egy része is ebből a házból való; a fehérterrorista rendőr őrmester, és a nyilas pribékké züllött részeges munkakerülő. A politikai és erkölcsi ellentétek, melyek a ház lakóit szembeállítják egymással, önmagukban is elegendőek lennének egy családregény eseményeihez, de mindig újabb és újabb szereplők kapcsolódnak, újabb és újabb epizódok szövődnek be a történetbe.

Buda 1945-ös ostromának utolsó napjaiban, egy romba dőlt ház pincéjében hat ember húzódik meg: egy német őrnagy, négyen a ház lakói közül és egy szökött munkaszolgálatos. A leomlott falak elzárták őket a külvilágtól, s a pince halálfélelemtől, idegességtől vibráló, forró légkörében metsző élességgel üköznek ki emberi és világnézeti ellentéteik. A napokig tartó összezártság alatt leolvad róluk az udvariasság és jólneveltség máza, s ott állnak egymás előtt pőrén, szörnyű bűnökkel terhelten. Kint a városért folyó ostrom utolsó ütközetei dúlnak, ők meg odalent vívják elkeseredett harcukat, és végül is már csak ketten várják, hogy majd az ostrom befejeződése után megmentsék őket.

„– Én most nagyon racionálisan megkérdezem magát, a nagy humanista állam humanista megbízottját, hogy ha beadnám a derekamat, meddig kéne a hazámat elárulni. A halálomig?– Nem, mérnök úr, nem a haláláig szól a szerződése. Meghatározott ideig. Mondjuk három-négy évig. Azután mi lehetőséget adunk rá, hogy a családjával együtt az Egyesült Államokba költözzön, és ott folytathassa mérnöki munkáját.– Világos beszéd. És mi történik akkor, ha nem vállalom a feladatot? – Akkor Kisibaja professzor nem végzi el május huszonkettedikén a műtétet. – Mondja, Weber, maga nem gondol arra, hogy feljelenthetem, például elmondom Basir Ben Hasszánnak, a kombinát elhárító főnökének, hogy az IFPCW szumbatrai megbízottja, Mike Weber valójában a CIA ügynöke?– Kedves mérnök úr, téved, ha azt hiszi, hogy ezt a lehetőséget kihagytuk a számításból. De én úgy gondolom, Szabolcsi András mérnök szereti annyira a lányát, hogy egy ilyen információ közlésével nem akadályozza meg a műtét elvégzését. Gondoljon a lányára! És még valamit, mérnök úr, ha nem áll be a sorba, van még egy megoldás.– Éspedig?– Főbe lőheti magát.”

Jármai átvette a levelet és olvasni kezdte.„Miniszter úr!Mint olyan magyar, aki kényszerű okokból távol él a szülőhazájától, írom Önnek ezt a levelet, s csupán azért, mert szívem magyarul dobog. Nem nézhetem tétlenül, hogy egyes hazai és külföldi kalandorok miképpen lopják el és csempészik külföldre a pótolhatatlan magyar műkincseket és milliókat érő irodalmi emlékeinket. Tudomásomra jutott, hogy a magyar származású francia kalandor, Otto Dürfilger megbízásából egy Varga Zsolt nevű, többször büntetett előéletű, volt amerikai katona meg akarja szerezni a híres Endrődy-kódexet.Kérem a Miniszter urat, védje meg ezeket a pótolhatatlan értékeket a kalandoroktól. Bécs, 1962. márciusTisztelettelEgy magyar hazafi”

Holub professzor nagy jelentőségű új gyógyszerét – az FB-86-ot mindenáron meg akarják szerezni a nyugati hírszerzők. A professzor közvetlen munkatársát próbálják eszközül felhasználni a mindenre elszánt kalandok, de ő élete kockáztatásával végül is megvédi a találmányt…

Berkesi András irodalmi riportokkal, novellákkal először 1957 után jelentkezett. A hatvanas években sorra jelentek meg Berkesi újabb regényei: kémtörténetek, illetőleg a huszadik századi magyar történelmet megelevenítő művek. Ezekben az években lesz rendkívül népszerű; regényei nem egy esetben százezren fölüli példányszámban látnak napvilágot. Igen termékeny író, az 1956 utáni időszak egyik legterjedelmesebb életművét alkotta meg. A kritika általában a szórakoztató irodalom közelebbről meg nem határozott kategóriájába sorolta műveit. A 20. századi magyar történelem az író átírásában számos vonatkozásban más, mint a valóságos; különösen az egykori uralkodó osztályok viselkedését, gondolkodásmódját ismeri kevéssé, ezeket a figurákat démonikusra torzított vonásaikkal ábrázolja. A regények világképe a gonosz és a jó polarizáltan szembeállított értékei szerint épül fel: valaki vagy gazember, vagy pedig öntudatos szocialista hős, illetőleg az igaz út felé haladó tévelygő. Poétikai szempontból Berkesi regényei az elbeszélés múlt századi konvencióját követik, valóságfelfogása a klasszikus realizmussal rokon. Az elbeszélésmód megszokottsága, áttekinthetősége, a krimiszerűség és világképének egyszerűsége feltehetően nagymértékben hozzájárulnak népszerűségéhez.Egy elbeszélést, egy kisregényt és egy regényt fűz össze ebben a kötetben a műfaji hasonlóság: mindhárom az „izgalmas olvasmány” kategóriájába tartozik, amelynek a ’60-as, ’70-es évek Magyarországán Berkesi András volt az egyik legjobb művelője. Minden írásában politizál; a szereplők politikai tevékenységének konspiratív, illegális jellege, a szükségképpen rejtvényszerű cselekmény adja természetes módon az izgalom „keretét”. A „Hídavatás” – egy cattarói matróz rövid története – mintegy intonálja a kötet élén mindazt a szemléletbeli újdonságot, amit a két utána következő Berkesi-történet tartogat az olvasó számára…

Aki tisztességes eszközökkel vált gazdaggá, azt legfeljebb irigyelik, de aki csal, lop, másokat megkárosít, az bűnöző, élete elkerülhetetlenül vakvágányra siklik.„– Ne légy borúlátó – kérte az asszony. – Művelt, okos fiú vagy. Megkaptál mindent ahhoz, hogy természetes intelligenciádat kifejleszd, és azt hiszem, hogy ez sikerült is. Meglátod, érvényesülni fogsz, édes fiam. Éva legyintett.– Ennek a fiúnak beszélhetsz akármit, anya, ez egy csökönyös szamár…– Az vagyok, csökönyös! És abban is biztos vagyok, hogy nem leszek a tőkések bérrabszolgája…– Nem leszel rabszolga? Akkor mi a fene leszel a kapitalista Magyarországon?– Tőkés leszek! Én is akarok egy szeletet abból a tortából, amelyet a rendszerváltás tett az ország asztalára. Nem a morzsákat akarom benyálazott ujjakkal felszedegetni. Ez nem az én világom. Mindent vagy semmit! ”

„Persze sok mindent nem érthetsz. Ez természetes, hiszen még sok dolog nem világos előtted. Nem is tudom, hol kezdjem a továbbiakat, hogy teljesen érthető legyen a kép. Valószínűleg még azzal sem vagy tisztában, hogy miért lettem Pista felesége, ha Koltai Pétert ennyire szerettem. Nem tagadom, hosszú ideig magam sem tudtam. De már azon a bizonyos májusi beszélgetésen éreztem, hogy Péter iránt érzett szerelmem átalakult, és úgy tűnt fel, hogy az ő érzelmei is megváltoztak. Amikor erről beszélgettünk, furcsa magyarázatot adott. Nagyon szeret, úgy érzi, sohasem fog mást megszeretni, de mivel jövője teljesen bizonytalan, nem akarja sorsomat a magáéhoz kötni. Lehet, hogy nem bírja sokáig azt a lelkiismereti nyomást, amely alatt áll, és jelentkezik. Biztosan börtönbe zárnák. És akkor mi történne velem? Higgyem el, ezért nem vesz el feleségül, és ezt szerelemből teszi. Megnyugtatott, hogy mást sem vesz el, mert nagyon jól tudja, hogy hazugságra nem szabad boldogságot építeni. Vitatkoztam vele.”

Berkesi András regénye a Zala megyei Alkonydomb körüli legendákat a közelmúlt évtizedei emlékeivel, az emlékekben élő emberek legendás múltjának idézésével egészíti ki. Itt, az Alkonydomb aljában végeztek ki 1919-ben harminc vöröskatonát, abban a reményben, hogy kivégzésük a proletárdiktatúra alkonyát is jelenti. Csakhogy megfeledkeztek arról: sokan, rengetegen lesznek, akik megérik az alkonydombi virradatot is, és ott fognak állni azok mellett, akik mint utódok, 1945-ben folytatták apáik, elődeik küzdelmét a szabadságért. Berecz Sándor, a regény egyik központi alakja is itt, az Alkonydomb alján találja meg soha nem ismert édesapját, igaz emberré magasult emlékét, de el kell veszítenie ennek ellenében édesanyját, aki iszonyatos bűnének terhével a tisztább, emberségesebb életet ígérő felszabadulás után már amúgy sem tudott volna élni… A végig izgalmas regényben Berkesi András egy rendkívül jelentős történelmi korszakot mutat be. A gyorsan pergő cselekménysorral bizonyítja: 1945 szinte törvényszerű következménye volt mindannak, ami 1919-ben kezdődött. Egyúttal olyan belső, lelki folyamatokat is érzékeltet, különösen az anya súlyos tragédiába torkolló életútjának végigkísérésével, amelyek nagyon sok ember sorsának lettek meghatározói.

Berkesi András e regényének egyik helyszíne Berlin, az 1930-as évek végén, és a másik Budapest, a német megszállás idején, 1944-ben. Három gyermekkori barát, egy orvos, egy újságíró és egy lelkész kerül a Gestapo hálójába, s közülük csak egy meri vállalni a küzdelmet az egyéni élet, a boldogság feláldozása árán is.A rendkívül izgalmas, történelmi jelentőségű események során az olvasó megismeri nemcsak a fasizmus „szürke eminenciásait”, hanem Heydrich és Himmler, a náci titkosszolgálat vezetőinek egymás ellen folytatott ördögi praktikáit, valamint a náci és magyar fasizmusnak egész döbbenetes szövevényét is.

Nem könnyű 1956 októberéről írni, hiszen a fő kérdések tisztázása után még ma is számtalan nyugtalanító gondolatot kavar fel az emberek agyában.Mi történt akkor Magyarországon? Mi történt és miért? Mennyi emberi tragédia zajlott le, mennyi könny hullott ezekben a napokban! S mindez miért?Izgalmas, megrendítő és elgondolkodtató olvasmány ez a könyv, ugyanakkor egyszerre elnagyolt és bonyolult, mint maga az élet.

„Hilda elhárította a fiú ajánlatát.– Kedves vagy, de nekem van mindenem. Nézd, Palikám, az egész ékszergyűjteményt megtarthattam volna magamnak, neked fogalmad sem lehetett róla, hogy apád a halála előtt mi mindent bízott rám.– Ez így igaz – bólintott Gyömrőy. – Mindent megtarthattál volna.– Így van, Palikám, de én mindig rád gondoltam. Mindenesetre megadom a széf számkombinációját, hogy kinyithasd, ha velem történik valami. Soha nem tudhatjuk, nem láthatunk a jövőbe. Szegény Sándor bátyáddal is így történt. Az Operában voltunk, utána megvacsoráztunk a Gellértben, hazajöttünk, az égvilágon semmi baja nem volt, lefeküdtünk, és szegénykém reggel már nem ébredt fel. Álmában jött érte a halál. Egyetlen hang, sóhaj nélkül halt meg. Harminchat éves voltam. És boldog. Azóta élek egyedül.– Miért nem mentél férjhez? ...”

„A gondolat felkavarta, felült az ágyban, térdeit átfogta a kezével, és maga elé meredt.Hogy van ez? Én nem tudnék megölni senkit, de másokat arra akarok rábírni, hogy öljenek helyettem. Mi a kettő között a különbség? Látszólag tiszta marad a kezem, de a valóságban vér tapad hozzá, hiszen az én kérésemre pusztítanának el embereket. Egyszóval nincs különbség!Istenem, csak itt lenne Péter és a mama! Péter persze azt mondaná, hogy „Szemet szemért, fogat fogért, a gyilkosokat meg kell büntetni!” A mama viszont óvna a gyilkosságtól, és attól is, hogy másokat rábírjak a gyilkolásra. Kinek van igaza? És ki dönti ezt el? Én képtelen vagyok rá, nem tudom eljátszani a döntőbíró szerepét!” Aki az ördöggel cimborál Berkesi Vakvágányon című regényének folytatása. Az életben nemcsak az a fontos, hogy jól válasszuk meg az utat, amelyen haladni akarunk, hanem az is, hogy milyen szövetségesekkel karöltve járjuk végig.

1942 karácsonya. A kémelhárítók letartóztatják Petró Máté könyvkötőmestert, és brutális módon megkínozzák. Eközben eltűnik értékes gyűrűje, és később maga a könyvkötőmester is, akiről elterjed a hír, hogy agyonlőtték.A politikai krimi észrevétlenül vált át bűnügyi kalandregénnyé, melyben becsületes és becstelen rendőrök küzdenek egymással.

A regény hőse, Jutka mondja el élete regényét, két szerelmének történetét. Nem szokványos szerelmi történetről van szó, hiszen az ő életébe beleszól a történelem és a politika, amikor első szerelme kegyetlen gyilkosság áldozata lesz 56-ban, a forradalom – Berkesinél még: az ellenforradalom – napjaiban.Berkesi erkölcsi kérdéseket boncolgat, a Játék a tisztességgel mégis társadalmi regény, amely a személyi kultusz örökségével is foglalkozik.

,,Berci bácsi az ajtó mögött állt ezredesi egyen­ruhában, és minden szót tisztán hallott. Hát eze­ket most megtréfálja, határozta el. Mert Borbásék is szeretnek tréfálkozni. Néha egészen vad tréfákat találnak. Kunhegyi mesélte, hogy az elmúlt télen valame­lyik kávéházban voltak. Kunhegyi szórakozottságában elveszítette a ru­határi céduláját. Amikor kimentek a ruhatárba, magyarázkodni kezdett. A ruhatárosnő persze nem ismerte őt. Borbásék kicsit távolabb beszél­gettek, de úgy, hogy a ruhatárosnő meghallja. Azt mondta Borbás: - Nézzétek azt az ősz hajú szivart. Tegnap este ezzel a trükkel szerzett ma­gának egy télikabátot a New Yorkban. Micsoda ravasz ürge! Ebből aztán akkora kalamajka lett, hogy rendőrt hívtak. Persze a végén jót nevettek. Most visszaadja a kölcsönt. Megtréfálja őket Csak Polyákék vegyék a lapot. Így hát Berci bácsi máris azonosult szerepével, és ezredes lett.”

„Az ember igazi valóját a bajban ismerni meg. Nem tudta, hogy hol olvasta, vagy kitől hallotta ezt a megállapítást, de most, hogy eszébe jutott, igaznak találta. Könnyű tisztességesnek, becsületesnek lenni akkor, amikor tisztességünk, becsületünk nincs próbára téve. »Megvetem apámat és mindazokat, akik hozzá hasonló életet élnek. Azt mondtam, hogy különb vagyok, mint ők, és sohasem fogok felzárkózni mögéjük, nem akarok lépést tartani velük. Az ő járható útjaik az én számomra járhatatlanok. Elzártam magamtól az embereket, a bajtársakat, mert különbnek tartottam magam. És azok, akiket önmagamnak olyan fölényesen lenéztem, a negyedik napja megszakítás nélkül dolgoznak, vállalják a veszélyt másokért. Ismeretlen emberekért.«”

„– Mondja, monsieur Kovácsy, hogyan tudna ön Magyarországra utazni? – kérdezte Legrand.– Csakis illegálisan, felügyelő úr. A saját nevemen nem utazhatok. Nagyon jó volna tudni, vajon mi szerepel rólam a magyar határőrség fekete mappájában.– Mi az a fekete mappa?– Ez egy kézikönyvféleség, ami ott van minden útlevelet vizsgáló határőrnél. Megnézi az útlevelet, aztán a könyvet, hogy szerepel-e benne a beutazó neve.– Akkor is, ha az útlevelébe bele van pecsételve az érvényes vízum?– Azt, hogy jelenleg hogy van, nem tudom. Régen nem jártam odaát, gondolom azóta sok minden megváltozott. De akárhogyan is változott az ellenőrzés, nekem át kell mennem. Van még másféle törlesztenivalóm is.”

Bajkó Andris szerszámkészítő lakatost váratlanul őrizetbe veszi a rendőrség, s ő súlyos következményekkel járó beismerő vallomást tesz. Vádolja önmagát, még csak meg sem keresi a módját, hogy a bíróság majdan enyhítő körülményeket találjon számára.Bajkóék régi barátja, az író, nem nyugszik bele ebbe a fájdalmas fordulatba. Jól ismeri a családtagokat, szereti, becsüli a fiút, és nem tudja elhinni róla azt a sok rosszat, amivel befeketítette magát a kihallgatások során. Nem nyugszik: vajon mi rejtőzhet e különös bűnügy hátterében?Nyomozni kezd, megkeresi a fiút, hogy tőle talán megtudja az igazat, Andris azonban barátságtalan és zárkózott. Meglátogatja az idős nagyanyát, akit Andris eltart, Bajkó Béla egyetemi tanárt és másokat, akik együtt éltek, kapcsolatban voltak vele, mielőtt ez a szörnyűséges esemény bekövetkezett volna az életében. És a hétköznapinak látszó bűnügy hátterében kirajzolódik egy családi és történelmi dráma, mondhatni, tragédia, amelynek kései megszenvedője a fiatalember.

Ez a regény Berkesi András utolsó írása. Több mint tíz évig dolgozott rajta, próbálta végső formába önteni, ám az anyag valamiért ellenállt, múzsája is cserbenhagyta. Többször félretette az írást, aztán újra és újra elővette, széttépett néhány oldalt, másokat teljesen átírt, majd kedvét vesztve abbahagyta. Néha évekig rá sem nézett. Viszont annál többet beszélt róla, erősködött, hogy hamarosan befejezi, mert ezt a megrendítő történetet feltétlenül meg kell írnia. 1996-ban egészségi állapota megromlott, és akkor, talán félve attól, hogy mégsem lesz képes bevégezni a nagy munkát, újult erővel vetette bele magát a könyv megírásába. És 1997 tavaszán, mindössze fél évvel a halála előtt, egy végső nagy erőfeszítéssel, betegesen kuszára sikeredett sorokkal befejezte a regényt. Vajon miért ment oly nehezen ennek a könyvnek a megírása Berkesi számára, aki pedig arról volt híres, hogy az irodalomban szokatlan gyorsasággal írta könyveit? A kérdésre nem tudjuk a választ, ennek titkát magával vitte a sírba az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar írója. De ha az olvasó a könyv végére ér lehet, hogy mégis rájön a titokra… Megérdemli-e bármilyen hatalom, hogy olyan tettekre vállalkozzunk érette, amelyeknek eredményeként elveszíthetjük emberségünket, barátaink és környezetünk tiszteletét?