– Uram, még nem mehetünk be! – suttogta a rohamosztagos a sötét folyosón. – Még nem érkezett meg a parancs a rendőrfőnöktől.
– Nem érdekel – feleltem neki. – Nem fogok idekint tétlenül ácsorogni, amíg az a rohadék odabent esetleg újabb gyerekeket gyilkol meg. A cím pontos, a pasas talán épp itthon is van! Mégis meddig akar még várni? Amíg az elrabolt gyerekek szülei kérvényt nyújtanak be, hogy menjünk már be, mielőtt az az állat az ő gyereküket is ízekre szedi?
– Erről nem én döntök, uram. Meg van kötve a kezem. Sajnálom, de mi az embereimmel nem kockáztathatjuk az állásunkat. Mindannyiunkat kirúgnak, ha engedély nélkül törjük be egy magánlakás ajtaját!
– Érzi ezt a szagot, parancsnok? – kérdeztem elbizonytalanodott arckifejezést vágva.
– Milyen szagot?
– Először is, szarszagot! Maga
