– ÁÁÁÁáááááá! Apa, neee! Ne érj hozzám!
– Vincent! Ébredj! Vinnie, nem hallasz? Ébredj már!
Sophie már a karomnál fogva rázott, és csak ekkor kezdett számomra világossá válni, hogy mi történik. Az az egész csak álom volt. Vagy mégsem?
– Ó, Istenem! – motyogtam valamennyire még félálomban, közben sírva fakadva a félelemtől, mint egy gyerek. – Ez a pokol! Nem jutok ki! Sosem lesz vége! Innen nincs kiút!
– Már ébren vagy! Vinnie, térj magadhoz! Komolyan megijesztesz! – Sophie felkapcsolta az éjjelilámpát, hogy hátha akkor végre tudatosul bennem, hogy hol vagyunk.
– Ja? – nyitottam tágabbra a szemem a meglepetéstől, majd egyből újra vissza is csuktam, és erősen összeszorítottam. Nagyon bántotta a szemem a hirtelen támadt, erős fény.
– Hallod, amit mondok? – kérdezte Sophie. – Drágám, ma
