– Ereeessz! Ereeessz! Nem én tettem! Nem vagyok gyilkos! Nem vagyok őrült! – ordítottam. Még akkor is kiabáltam, amikor már félig ébren ültem az ágyban, és reszkető szájjal ugyanazt ismételgetve Sophie aggódó arcába bámultam, aki még mindig rázta kissé a karom, hogy térjek magamhoz. – Nem én tettem! Nem vagyok őrült!
– Vinnie, ébredj már! Drágám, ez kezd tényleg komoly lenni – mondta Sophie. – Nem mehet ez így tovább. Napok óta nem alszol végig egyetlen éjszakát sem.
– Ó, te jó ég! Hát ez is csak álom volt? Sophie, nem tudom, mi van velem! – sírtam neki kétségbeesetten. – Már azt sem tudom, mi az álom és mi a valóság. Attól félek, elment az eszem. Ezúttal végleg. Talán utolértek a bűneim, és eljött az ideje, hogy meglakoljak mindazért, amit mások ellen követtem el. Lehet, hogy a pokol ny
