Nemsokkal ebéd után az öreg Luigi Falcone behívott a dolgozószobájába.
– Segíthetek valamiben, uram? – kérdeztem még az ajtóban állva. – Megbízása van a számomra?
– Most nem! – felelte türelmetlenül. A hájas nyaka csak úgy rengett felindultságában. Nem tudom, mi lelte. Elég dühösnek tűnt. – Gyere be, Vincent, és csukd be magad után az ajtót!
Úgy tettem, ahogy mondta, és leültem az asztalával szembeni székre.
– Hallgatom, uram. Valami baj van? Megint a Pastore család? Akarja, uram, hogy odamenjünk? Pár puska, géppisztoly és néhány kézigránát sok mindent megold. A legmeddőbb helyzetet is újra olajozottá teheti. Sőt, lehet, hogy akkor el is felejthetnénk az egész problémát.
– Nem róluk van szó. Velük majd akkor számolunk, ha eljött az ideje. Most egy annál sürgetőbb ügy is van, mégpedi
