Egy idő után Evával kissé nehézkessé vált a kommunikáció. Már óriásira nőtt, és nagyon hangosan kellett hozzá kiabálnom ahhoz, hogy megértsen. Ha pedig ő szólalt meg, annyira rázkódni kezdett minden, hogy még az a valami is beleremegett, amin évek óta másztunk. Azt pedig jobb lett volna nem bolygatni, ha valaha az életben ki akartunk még innen jutni.
Így tehát már ritkán kommunikáltunk, és keveset. Főleg csak simogattam a hátát és biztattam, hogy másszon. És vitt rendületlenül, mint egy hűséges harci elefánt. Bár annál jóval nagyobb volt és nyilván jóval intelligensebb. Emberi mivoltát sosem vetkőzte le teljesen. És soha nem is fogja. Ő ugyanis több mint egy ember. Medusa bármelyikünknél hatalmasabb. Nemcsak a mérete, de a lelke miatt is. A szeretet miatt, amit azóta is képvisel és megtes
