36.– Ebéd után, Kálmán bátyám? Ebéd után?
– Dehogy, Károly, dehogy – az öreg a faliórára pillantott. – Pedig már egy óra van. No, majd ha végeztem.
– Nincs is jobb annál. Boncolás után egy finom ebéd.
Az öreg rendőrorvos felpillantott drótkeretes szemüvege felett.
– Ha nem bírná a gyomrom az ilyesmit, ügyvédnek mentem volna.
– Akkor azt sem bírná. Az sokszor még gusztustalanabb.
– No, fiam, ebben lehet valami.
Kiss Kálmán letette a szikét, és megmosta a kezét. Debrődy ezalatt szemügyre vette az asztalra kiterített, húszas évei végén járó nőt, akinek mellkasa és hasürege nyitva volt, szeme tompán meredt a mennyezeti lámpába. A belső szervek nagy része a test melletti tálcán hevert.
– Ezt meg mi lelte?
– Meghalt.
– Feltűnt. De csak úgy?
– Csak úgy. Leszámítva, hogy a hites ura meg
