37.Kékes Klára mereven sétált végig a folyosón.
A nő csokoládébarna, térd alá érő kabátot viselt. Amikor belépett a kórházba, kigombolta, és láthatóvá vált az alatta viselt konzervatív, sötétkék kosztüm, meg a fehér blúz. A lábát testszínű harisnya fedte, és lapos sarkú, csillogó fekete cipőt hordott. A haját szűk kis kalap alá tuszkolta, a fekete tincseken így alig csillant meg a bágyadt tavaszi napfény.
Ahogy felment a lépcsőn, és végigballagott a halványzöldre festett falak között, szinte lebegett a teste a kőlapok felett.
Az egyik kórteremből hajlott hátú, fehér hálóinges alak óvakodott elő.
– Klárika – szólt félénken a vénséges vén öregasszony.
Kékes Klára megállt.
– Tessék, Gizi néni.
– Hogy van, Klárikám?
– Én megvagyok. Mi újság van magával?
– Egyre jobban fáj mindenem – l
