38.– Na várjunk már! – a magasba emelte a mutatóujját. – Nagyon-nagyon gyorsan álljunk meg itt egy pillanatra!
Debrődy Károly magyar királyi detektív-főfelügyelő hallgatott, csak a konyakját szopogatta a lefüggönyözött iroda jótékony félhomályában. A zöld posztóval fedett íróasztal sarkán árválkodó egyetlen bankárlámpa fényében lapos pillantásokkal tanulmányozta a másik férfit, aki láthatóan kétségek között hánykolódott. A detektív csendben maradt. Pontosan látta, hogy most időt kell hagynia a másiknak.
Éliássy Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya kétszer is aprót kortyolt a konyakjából, és több alkalommal mélyet szippantott a baljában parázsló szivarból. A füstön keresztül szúrós pillantást vetett Debrődyre.
– Nem igazán értem még az egészet. Vagy csak nem akarom érteni… Régen csinálom
