39.– Na, gyere. Ülj ide a térdemre.
– Mesélsz most nekem?
– Nagyon szívesen. Mit akarsz hallani?
– A három kismalacot.
– Mindig azt kéred.
– Mert az a kedvencem.
– És nem unod?
– Nem.
– Klára!
A fiatal nő felpillantott. Margit nővér fekete ruhás alakja úgy gubbasztott a lépcsősor tetején, akár egy hatalmas varjú, amely csak arra vár, hogy az ekevas valami kövér pajort, gilisztát, alvó férget, lótetűt fordítson ki, hogy aztán nagy lakomát csaphasson belőle.
Klára leengedte a térdén lovagló fiúcskát, és felállt.
– Menj be, Gáborka.
– Nem mesélsz?
– Beszélnem kell a nővérrel.
– Hát jó.
A kisfiú beszaladt az épületbe, de közben durcás arccal végigmérte a lépcsőn lefelé ballagó Margit nővért. Az intézményvezető odasétált a rácsos padnál toporgó Kékes Klárához. A padra mutatott. M
