22.– Kelemen!
A százados felpattant az Éliássy Sándor főkapitány előszobájában felállított íróasztalától, és bement a belső irodába.
– Parancsára, főkapitány úr!
– Minden levelet elküldött?
– Jelentem, igen.
– A bécsi nyomozóknak az iratok?
– Elkészült a fordítás az ügyről. Gondoskodtam róla, hogy a reggeli vonaton rajta legyen a küldönc.
– A kormányzó úr kérése?
– Megszervezve. Reggel nyolcra minden készen áll.
– A kocsim?
– A sofőr már a kapu előtt melegíti a motort.
– Maga egy főnyeremény – morogta Éliássy.
Valahol mélyen valóban ezt gondolta magában, bár mindig maradt némi kétsége a századost illetően. Amikor pedig e kétségek már-már feledésbe merültek, vagy legalábbis könnyű álomba szenderültek volna, akkor mindig megjelent Debrődy főfelügyelő, és nagyjából egy perc alatt
