24.Debrődy kikászálódott a csillogó Opel Kapitän kényelmes üléséből, és bőrcipője talpa a macskaköveken csattant. A kapuban várakozó rendőr régi jó ismerőse volt, és most Kozma is ott állt mellette a maga jó kétméteres, tagbaszakadt alkatával. Debrődy odabiccentett nekik, ahogy unottan toporogtak a Holló utcai bérkaszárnya kapujában.
– ’Stét, főfelügyelő úr.
– Mi az, János – kezdte a detektív –, maga sem tud aludni?
– Mi másért lennék itt? – mondta szárazon az öreg.
Debrődy Kozma felé fordult.
– Maga meg mintha nőtt volna a legutóbbi találkozásunk óta.
– Kötve hiszem. Éppen úgy férek bele a ruhámba.
– Azért arra odafigyelhetnénk legközelebb, hogy ne fussunk össze így hárman.
– Miért, főfelügyelő úr?
– Láthatóan meghal valaki, amikor mi egy helyen vagyunk.
– Már megyek is haza, ha
