8.Mindig is szerette a Városmajort, de a kora tavasz különösen a kedvence volt. Ahogy az Olasz fasoron sétált a kórház felé, mélyen beszívta a friss levegőt. Még csípős volt, de már a tavasz telt, langymeleg ízei is ott illatoztak benne. A föld szaga a nedvességgé olvadó hajnali dér után. A bágyadt napsugár szalmaillata. A hervadó hóvirágok és az ébredő nárciszok elkeveredő vegyülete, amely úgy csiklandozta az orrát, akár a sarki pékség kenyér- és briósillata.
A fákon duzzadtak a rügyek, és rigók forgatták kíváncsian a fejüket, ahogy a nő a fák alatt ballagott.
Rajta kívül senki sem járt a parkban, ami egy kósza pillanatra tudatosult is benne, de szinte azonnal elnyomta az érzést a tavasz dübörögve kopogtató hangulata.
Az elegáns hölgy harmincöt éves volt, de alig látszott harmincnak. A
