58.A kormányfő az íróasztalánál ült, és azon kapta magát, hogy ki tudja, mióta az ablakon bámul kifelé. A királyi palota kupolája élesen kirajzolódott a sötét ég háttere előtt. Megrázta a fejét, és a faliórára nézett.
Hátradőlt, és a tollát az íróasztalra dobta.
Ebben a pillanatban lépett be Incze Péter.
– Szabad, excellenciás uram?
– Péter, gyere már be, és hagyd a formaságokat.
– Igenis.
A férfi közelebb lépett az íróasztalhoz, mire Teleki a szemben álló karosszékre mutatott.
– Ülj le. És ne ellenkezz.
– Értettem.
– Iszol valamit.
– Nem is tudom.
– Nem kérdés volt – a miniszterelnök nehézkesen felkelt a székéből.
– Jól van, kegyelmes uram?
– Csak elmacskásodtam.
A komódhoz lépett, és két öblös poharat vett elő. Konyakot löttyintett beléjük. Az egyiket Incze kezébe nyomta, a
