– Szerette őt, mama? – kérdezte Gábor, és anyját ismerve, biztos volt a válaszában.
– Másképpen nem lettem volna az övé. Jó ember volt nagyon. Mindent megtettem volna érte. Annyi szeretetet kaptam tőle, mint embertől még soha azelőtt. – Néhány pillanatig alámerült az emlékeibe. Gábor nem zavarta. Már nem kellett türelmetlenkednie. Az volt az érzése, hogy anyja szívesen beszél múltjáról. Jót tesz neki, hogy megszabadul nyomasztó emlékeitől, és egyszer s mindenkorra tisztázhatja magát a tisztátalan és sértő feltételezések alól. Gáborra nézett. – Hol hagytam abba? Ja, igen. Szóval apád ott áll a kapitány előtt. Aztán csodák csodájára beszélgetni kezdenek, németül. Kiderült, hogy apád nagyon jól beszélt németül. A kapitány kérdezett, ő meg válaszolt. Tud-e autót vezetni, kérdezte a kapitány.
