– Duran is velük élt Indokínában? – érdeklődött a lány.
– A fiú, úgy tudom, a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Aztán a háború miatt már nem hagyhatta el Franciaországot.
– És most mit csinál itt Magyarországon?
– Tanítványai vannak. Marit is ő tanítja franciára és matematikára.
– És hol lakik?
– Valamelyik rokonnál, ha jól tudom. Jóképű fiú, nem? – kérdezte Károlyi.
– Az – mondta a lány –, tagadhatatlanul jóképű.
Szulita most felidézte magában Jean Duran szőke, göndör haját, fekete szemét. Arra is emlékezett, hogy akkor este megkérdezte apját, hogy vannak-e Magyarországon francia menekültek?
– Több százan – mondta Csitáry.
– És hogy kerültek Magyarországra?
– Megszöktek a német hadifogoly- vagy munkatáborokból.
– És a kormány nem adja ki őket?
– Eddig még nem került rá sor –
