Már egy hete, hogy megkezdődött a tanítás, és Gábor még nem volt Mariéknál. Szeptember második hetében üzentek érte. Elment a Fiath János utcai műterembe. Károlyi erősen itókás volt, ilyenkor fantáziája gazdagon szárnyalt. Örömmel fogadta Gábort, megcsókolta jobbról, balról, demizsonból bort töltött neki is, nem tudta, mit csináljon vele, Gábor pedig azt nem tudta, hogy mit kezdjen a szobrász nagy ragaszkodásával. Károlyi vállig érő, őszbe játszó haja kellemetlenül zsíros volt, inge sem volt patyolatfehér, de azért láthatóan jól érezte magát így. Egy lócán ültek, szemközt a hatalmas ablakkal. Gábor várta, hogy Mari belépjen, gondolta, miatta kellett idejönnie.
– Na isten, isten – mondta Károlyi, és felemelte félliteres poharát.
– Egészségünkre.
– Tudod mit, gyerek. Ne magázódjunk. Nem i
